Mit is szeretnék e fül alatt kérni Önöktől. Míg elsősorban is feladatunknak tekintjük, hogy az idővel versenyt futva olyan lehetőséget, megoldást kutassunk fel és az alapján javaslatot tegyünk Önöknek a jelenlegi és a jövőbeli vesztességeik minimalizálására, addig azt is a feladatunknak tekintjük, hogy kérve Önöket küldjék meg számunkra azokat a jogszabályi helyeket és eseteket, amelyek alapján meg kellene szüntetni az adott rendeletet, törvényt, vagy legalább is módosítani kellene.
Meg kell értetnünk a jogszabály alkotókkal, hogy a szolgálat rájuk is vonatkozik (miniszter jelentése a latin ’minister’ szóból ered, amelynek jelentése ’szolga’) és nem az emberek vannak az államért, hanem az állam van az emberekért.
Tehát csak olyan jogszabályok és törvények fogadhatóak el, amelyek az adózó népet szolgálja.
Ez a gondolat vezetett minket arra, hogy keressük azokat az eseteket és kapcsolódó jogszabályokat, ahol a törvény törvényt sért, de legalább is nagyon nem etikus, mert a törvénynek nem az államot kell védenie, hanem a többséget. És ez nem politikai kérdés ez egyszerűen emberiesség.
Ha ezeket feltárjuk, akkor tudunk fellépni a törvényhozóknál a változtatás reményében. Hogy megvilágosítsuk, milyen ügyeket keresünk, egy valóságos esetet emelünk ide példaként.
X úr és felesége Y asszony hónapokig pereskedtek, mire megtudták a szomorú valóságot, azt a törvénymódosítást, ami alapján elvesztették vagyonuk jelentős részét.
X úr kapott egy értesítést a NAV-tól, arról, hogy egy 15 napos fellebbezési végrehajtási jegyzőkönyv alapján a felesége vagyontárgyait (pld. autó, stb.) lefoglalták az ő, X úr tartozása miatt.
Sokan nem tudják, hogy a tartozás a magyar jogban a közös háztartásban élőkre egyetemlegesen vonatkozik, vagyis a feleség – akit a jogszabály egyéb érdekeltnek nevez – ugyan úgy egyetemlegesen felelős a férj tartozásáért és fordítva, mint a házastársa.
Már ez is nagyon megkérdőjelezhető, mert így nem csak a házastárs, jelen esetben a feleség, hanem az egész család is büntetve van – legtöbbször nem is a családfő, vagy házastárs hibájából bekövetkező gazdasági okokból eredő fizetésképtelenség miatt, lásd COVID járvány -, a kiskorú gyermektől a közös háztartásban élő magatehetetlen nagymamáig. Az egész család így halmozottan nehéz helyzetbe kerül.
De térjünk vissza X úrhoz. 2019. szeptember 9.-én kapott a tárhelyére egy végrehajtási jegyzőkönyvet. Ha ezen a napon letölti és megnézi, akkor innen indul a 15 napos fellebbezési lehetősége. X úr előterjesztette a fellebbezését 4 nap múlva.
Majd a feleség, Y asszony, mint egyéb érdekelt szeptember 18.-án kap egy értesítést, hogy a tárhelyére üzenet érkezet. De csak 21.-én tölti le azt, a végrehajtási jegyzőkönyv másolata, minden kísérő levél nélkül. Gondolja, hogy innen indul a fellebbezése és most már azt is gondolja, hogy csak azért kapta ezt a másolatot a végrehajtási jegyzőkönyvről, mert hiába fellebbezett a férje, X úr, jobb, ha ő is megteszi a fellebbezést. Így 25. –én benyújtja a fellebbezést.
Fellebbezését elutasítják, mivel kifutott a fellebbezésre nyitva álló időből. Mi történt, hogy a 4 nap alatt Y asszony kifutott a fellebbezésből?
Csak annyi, hogy 2019. január elsejével módosították a törvényt, úgynevezett saláta törvényben, jelen esetben 1700 egyéb más jogszabály módosításával együtt. A törvény az Avt. 24. § (1) bekezdés, azaz amíg a „korábbi szabályozás értelmében a végrehajtási kifogás előterjesztésére nyitva álló határidőt valóban a sérelmezett intézkedés tudomására jutástól kellett számítani”, ezzel szemben a törvénymódosítás után a „végrehajtási kifogást a sérelmezett intézkedéstől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni”.
Amint látják ez szégyenletes törvénymódosítás, ha nem tud róla, akkor is telik a fellebbezési határidő, sőt 15 nap után jog vesztett lesz. Ez egyébként nem életszerű, sokan dolgoznak külföldön, nem tudják a családban ezt ennyi idő alatt rendezni, sok embernek nincs internet elérhetősége, hogy is tudják ezt az értelmetlen jogszabályváltozást követni.
Hogy lehetséges az, ha valaki a 16. napon tudja meg a végrehajtás tényét, akkor minden vagyonát veszíti, de nem azért mert a tartozás fenn áll e, vagy sem – ezt nem is érdekelte a törvényhozót -, hanem mert lekéste a fellebbezést. Tegyük fel, jogos lenne a fellebbezés, mert mondjuk, van házastársi szerződés, vagy bármi más, ami alapja lenne egy jogos fellebbezésnek. Nem lehet az alapja, mert elvesztette a fellebbezéshez való jogát, ezzel a törvénymódosítással.
Ilyen példákat várunk és megpróbáljuk szolgálni Önöket, hogy ez ne fordulhasson elő.